Tündék
A tündék (Elsőszülöttek, Quendek) kitalált faj J. R. R. Tolkien regényeinek világában. Eredetük az Ainulindalë idejéről származik, mikor Ilúvatar, az Egyetlen megteremtette az Ainukat, akik eldalolták az Ainuk Muzsikáját.
Ébredésük
Az Elsőszülöttek, Ilúvatar Idősebb Gyermekei, akiket Eru az Ainulindalë harmadik szólamában teremtett. Középfölde legősibb és legnemesebb népe. Önmagukat quendeknek nevezték, "szóval szólóknak", mivel ők voltak az első beszédre képes faj Középföldén.
Önnön eredetmítoszuk szerint Cuiviénen öblében ébredtek fel Yavanna Álmának csillagfényében. Itt pillantotta meg őket Oromë, akitől a tündék eleinte féltek, főleg, mert Melkor félelmet ültetett a szívükbe. Melkor egyes tündéket elragadott, megnyomorította őket, így születtek az orkok. Időközben a Valák legyőzték Melkort és saját otthonukba, Valinorba hívták a tündéket. Ekkor történt a tündék népének első nagy szakadása.
A tündék lélegzetelállítóan szép alkotásokat hoztak és hoznak létre; legendás a képzőművészetük – ők alkották a Hatalom Gyűrűit, akárcsak a csodás fegyvereket, a zenét, a nyelveket, a regéket. Halhatatlanok és kortalanok.
Csoportjaik
Quendek - A Quenya szó jelentése „tündék”. Magába foglalja, az összes létező tündét.
- Calaquendek - A Quenya szó jelentése „fény-tündék”. Azok az eldák tartoznak ebbe a csoportba, akik nemcsak, hogy elindultak a Nagy Útra, hanem célba is értek.
- Vanyák – A Quenya szó jelentése „szépek”. A menetben a legelöl haladó nép. Ingwë vezetésével vágtak neki a Nagy Utazásnak, így ők értek először Belegaer partjára. Valimar városában élnek.
- Noldák – A Quenya szó jelentése „tanulékonyak”. Az eldák Három Házának egyike. A Nagy Utazás során Finwë vezetésével haladtak. Ügyes mesterek voltak. Tirion városában élnek.
- Telerek – A Quenya szó jelentése „utolsók”. Az eldák Három Háza közül a harmadik, a legnépesebb. A Nagy Utazás során lemaradtak, és vonakodtak elhagyni Középföldét. Elwë, később Olwë vezette őket. Alqualondë városában élnek.
- Moriquendek - Sötét-tündék, mert ők nem látták Valinor fényét.
- Umanyák - A telerek Középföldén maradt ága
- Sindák - A Quenya szó jelentése „szürkék”. A noldák nevezték így azokat a telereket, akik Beleriandban éltek és nem fejezték be a Nagy Utazást.
- Nandák - A Quenya szó jelentése „akik visszafordultak”. A telerek egy csoportja, akik Lenwë vezetésével visszafordultak a Ködhegységtől.
- Laiquendek - A Quenya szó jelentése „zöld tündék”. Telerek, az utolsó nandák, akik Ossirandban maradtak.
- Avárok - A Quenya szó jelentése „vonakodók”. Azok a Quendek, akik nem vágtak neki a Nagy Utazásnak.
Tündérek
A tündér képzeletbeli női alak, gyakran földöntúli lény; mesékben gyakran szerepel.
A szó eredete
A tündér etimológiája nem tisztázott – vannak, akik egy sumer szógyököt ismernek fel benne (dingir sumer nyelven „isten(ség)”, „ég” jelentésű; egyébként ugyanebből a szóból vezetik le a tenger-t is), sőt a magyar népmesék Tündér Ilonáját is egy sumer isten nevéből származtatják (Dingir Ilama). (Bíró Lajos, Topa Gyula Dezső) (A dingir a sumer "ítélet" és "hozni" szavak összetétele. [1]) Mások török eredetűnek mondják. (Kiszely István)
Első adatunk a 15. századi Müncheni kódexből ismert: "És ők [a tanítványok], hogy láták őt [Jézust] a tengeren járatta [járni], alajték [vélték, gondolták] őtet tündérletnek és üvöltének." A középkorban a "kísértet" mellett más, kimondottan negatív jelentésekben használták, mint Szenczi Molnár Albert magyar-latin szótára (1604) mutatja: "szörny, csodalény; varázsló; szemfényvesztő"; "az, aki kénye-kedve szerint szerint különféle alakot tud ölteni". Ezek alapján érthető a szó jelzői használata, "gyorsan elmúló, semmibe vesző, röpke, tünékeny" értelemben (ÉrtSz.), mely főként a költői nyelvre jellemző: például mint "változékony" Berzsenyinél: "Tündér szerencsénk változandó, / Hol mosolyog, hol utálva néz ránk.")
Szerepük, származásuk, helyük a külömböző mitológiákban
A tündérek, mint csodás mitológiai és mesei alakok igen népes családfát és szerteágazó történetet tudhatnak magukénak. Maga az alak szinte minden népnél megtalálható valamilyen formában. Az indiai népektől az irániakon át a kínaiakig egyaránt előfordulnak a hiedelemvilágokban olyan varázslatos lények, melyek ártó vagy jó szándékúak, és a létezés egy magasabb, vagy legalábbis embertől különálló részén foglalnak helyet, ugyanakkor az isteni szférát még nem érik el. Az európai folklórban betöltött helyük és megformálásuk korszakonként változó, de népenként, ha nem is egyforma, azért legalábbis hasonló. Ennek oka elsősorban történelmi, a görög kultúra rómaiba történő átszivárgásának, a római birodalom terjeszkedésének, majd a középkori keresztény egyház egységesítő törekvéseinek, valamint a reneszánsz antikvitás iránti tiszteletének köszönhető.
A latin fatum, sors, végzet szó fata többes számú alakjából származik a tündért jelentő francia fée, a német Fee, az angol fairy. A fatum, a végzet istennői a Párkák a görög mitológiából kerültek át a rómaiba, eredetileg tehát ők voltak ez emberi sors fonalát szövő Moirák. Legtöbbször az istenektől független vagy akár az istenek felett álló alakokként képzelték el őket. Ugyanakkor magának a tündérnek jó néhány típusa igen erős összefüggést mutat a szintén görög nimfákkal. Elsősorban azok a változatok mutatnak sok hasonlóságot a nimfák különböző formáival: najádokkal, nereidákkal, dryádokkal, melyek tavi vagy vízi, illetve erdei tündérként szerepelnek; ezeket a formákat Artemisz/Diána vadászistenségek szerepköre és alakja is formálta. Emellett kialakulásukra a római geniusok, jóságos szellemek is hatással lehettek.
Mivel minden nép a maga világát sok mesei, varázslatos lénnyel népesítette be így elkerülhetetlen volt az, hogy a különböző kultúrák találkozásakor az alakok keverednek. Így történt ez a tündér esetében is, hiszen az Európában élő népek: kelták, germánok, szlávok szintén rendelkeztek a görög nimfákhoz, Moirákhoz a római Párkákhoz, geniusokhoz hasonló, de azoktól némileg eltérő csodás alakokkal, pl. a germán Nornák, valkűrök, a skandináv trollok, a Balkán tündérei: a délszláv vila és szamodiva, szamovila, az albán, román zinâ, zîna (legáltalánosabb román tabunevükön fele). Az ma már ennyi év távlatából gyakorlatilag kideríthetetlen, hogy az egyetemes kultúrtörténet egyébként is igen változatos és korszakonként változó tündérábrázolásában mely nép mennyit tudhat magáénak.
A kelta hiedelemvilág tündérei
Az angol/ír tündéreket elsősorban a kelta mitológia hiedelemvilága formálta. Maga a szó, fairy ma a köztudatban, angolszász nyelvterületen egy olyan apró tündért jelent mely szárnyakkal rendelkezik, megvan a maga különálló kis világa, emberekkel csak kivételes alkalmakkor érintkezik, nagyon hasonló az ír mesék igen kedvelt csínytevő, kincsőrző manójához. Az ír-kelta tündérek világa azonban nem ilyen egyszerű. Rengeteg fajtáját különböztetik meg: banshee (halálhírnök), finn (csínytevő szellem), gnoll, gnóm, kobold, bányamanó, brownie vagy bwca, és még rengeteg a tündérektől nehezen megkülönböztethető szellem, törpe, vízi tündér, sellő és egyéb furcsa félszerzet. A írek történelmében és a mitológiájában is változatos képet mutatnak ezek a lények. A szigeten élő, az Ír szigetet az ír-gaelek előtt benépesítő varázserejű népek harcát és emlékét az ún. mitológiai ciklus, mondakör őrzi. Ebben nagy szerepet kapnak az akkor élt varázslatos lények, akik az ír hódítás után földalatti üregekben és barlangokban élő tündérnéppé, a sídekké váltak. Ennek a népnek (melyet korábban Tuatha Dé Danannak is neveztek) az uralkodója, a Dagda és leszármazottai továbbra is központi helyet kaptak az írek életében és mesevilágában, például több történetükben is szerepel a király fia, Aengus, aki egyszer csellel elfoglalta apja palotáját (a Brugh na Bóinnet – feltehetőleg ma a Newgrange-ként ismert kamrasír), de később szerelméhez hasonlóan ő is hattyúvá változik, hogy örökre vele maradhasson ( a hattyúvá válás motívuma a Csongor és Tündében ill. az Árgírusban is feltűnik ). Birodalmaikhoz az írek gyakran a túlvilág fogalmát is kötik. Sokféle ilyen birodalmat ismer az ír hagyomány melyek közül néhány jelentősebb: Tír na nÓg (az Ifjúság Földje), Tír Tairngire (az Ígéret Földje), Tír na mBan (a Nők Földje). Egy másik mondakör Avalon birodalmával is foglalkozik, mely szintén a tündérek varázslata által az emberek számára nem látható, nehezen elérhető.
Az angol nyelvben a tündérre, manóra, törpére van még egy szó: elf. Jelentése többrétű, összetett, jelenthet apró, föld alatt élő gonosz kis élőlényt, aki akár az emberre is veszélyes lehet, jelentheti a „hősies” tündért, de egyéb csodás jellegű teremtményt is. Nem csak egy vagy több konkrét lényt takar, hanem maguknak a természeti erőknek csendesen, a háttérben működő megszemélyesítőit is magába foglalja. Az elnevezés a germán mitológiából származik, a német nyelvterületen ugyancsak megvan, szintén elf, esetleg elbe alakban, de a skandináv népeknél is megtalálható hasonló formában és jelentésben.
Pixiek, avagy másnéven nimfák, najádok
A nimfák nőalakok, akik a görög mitológia szerint az egész természetet benépesítik, néha különös helyekhez vagy tájakhoz kötődnek. A nimfák gyakran különféle istenek, istennők kísérői és gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi vágyainak.
Ők a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői. A görög νύμφη szó többértelmű, így a "menyasszony" és "elfátyolozott" jelentései alapján jelöli a fiatalasszonyt vagy általánosabban a házasulandó kort, a férficsókra érett lányt is. Másutt (mint a latin nubere, férjhez menni és a német Knospe, rügy, bimbó szavak alapján) úgy vélik jelentése "kiteljesedés" (Hészükhiosz szerint a νύμφη egyik jelentése "rózsabimbó"). A nimfák otthonai a hegyek, völgyek és hűs barlangok, ligetek, fák, patakok és folyók; réteken lejtik táncukat és mezők virágai között pajzánkodnak. Mindig jókedvűek, ők mutatják be az élet mozgalmasságát. Gyakori társaik a főisteneknek, Artemisz vadásznői, Apollón prófétái, Dionüszosznak, a mulatozás és a fák istenének partnerei, megjelennek a pásztoristenek, Pán és Hermész oldalán, de szivesen rajta felejtik szemüket a szép és deli halandókon is.
A nimfák osztályozása
A nimfák különböző csoportjai az általuk megszemélyesített természeti erők mentén alakultak ki, bár osztályozásuk csak a későbbi korok eredménye. Neveik változatos és jóságos szerepükkel függenek össze. Amint azt Rose (1959, p. 173) könyvében leszögezi, "tény, hogy valamennyi női név eredete egyszerű melléknév, mely megegyezik a nympha lényegével, de eredendően nem létezett ortodox, kimerítő osztályozás e tűnékeny teremtmények között." Megnevezi (pp. 172–3) a fák nimfáit a driádokat, hamadriadokat, és meliákat a kőrisfák nimfáit, valamint a najádokat, a vizek nimfáit de másokat nem.
Föld Nimfák
-
-
- Leuce (fehér nyárfa)
- Epimeliad (almafa)
- Vízi Nimfák
- Heleaszok (lápok)
- Ókeaniszok (Ókeanosz és Téthüsz lányai, leginkább a sós vizek)
- Néreidák (Néreusz lányai, lakóhelyük a Földközi-tenger)
- Naiaszok (jellemzően a friss vizek)
- Crinaeae (kutak)
- Limnadok vagy Limnatidák (tavak)
- Pegaeae (források)
- Potameidák (folyók)
- Eleionomae (mocsarak)
- Egyéb
(forrás: wikipédia) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
