Elfek

Az elfek népéről rengeteg legenda kering. Az emberek azt hiszik, az elfek - vagy ahogyan ők nevezik magukat, az eineth-ek (a nyelvükön 'Eine gyermekei' a hozzávetőleges jelentése) - a világ kezdete óta élnek Erdalianon, de ez nem igaz. A közös elf emlékezet körülbelül hatszáz elföltőre nyúlik vissza, ami az emberi számítás szerint körülbelül 30 ezer esztendőt jelent. Az a kor azonban még számukra is a legendák kora, hiszen az akkori események még az ember megjelenése előtt történtek.

Szerintük a mindenek felett álló, isteni lény Eine, azaz a Természet maga. Nem egészen az emberi fogalmak szerint kell azonban ezt érteni, mert az elfek a természetet felruházzák egyfajta isteni lényeggel, és minden megnyilvánulásában - állatokban, növényekben, természeti jelenségekben - az ő lába nyomát sejtik. Nem olyan kapcsolatban vannak vele, mint az emberek a saját isteneikkel. Az elfek inkább tekintik Einét szülőjüknek, vezérlő csillaguknak és pásztoruknak. Az elfek között nincsenek megkülönböztetett személyek, akik szólhatnak Hozzá, azaz nincsenek papok. Minden elf pap is egy kicsit, hatalma pedig attól függ, milyen messze látta utoljára Eine ujja nyomát.

Az elfek tehát a Természettől magától származtatják magukat, úgy gondolják, hogy egykor Eine alakot öltött, és hosszasan gondolkodott, hogyan nézzen ki az a gyermek, aki a legtökéletesebben harmonizál a természettel, a többi élőlénnyel - és aki vigyázhat rájuk helyette. Ekkor jöttek létre az első elfek, és mindmáig az elf neveltetésének első pontja a természettel kialakított harmónia, és a természet egyensúlyának vigyázása.

Az elfek magasabbak, mint az ember, átlagosan elérik a két métert. Ehhez mérten nyúlánkak, vékonyak az emberek szemében. Testük ruganyos, könnyed, tartásuk mindig büszke. Testi erejük általában csekélyebb, mint az embereké, azonban elfordulhat, hogy egy elf erőben legyőz egy embert. Az átlagos kép, ami az emberekben az elfekről él, szőke hajat és kék szemet jelent. Nos, az elfek szeme színe valóban mindig világos színű - bár nem feltétlenül kék -, azonban a hajszínük az ősz minden színében pompázik: ugyanúgy megtalálhatóak a mogyorószín, fekete, sőt még a rézszín hajú elfek is, mint az emberek között. Bőrük színe minden esetben fehér. Arcszőrzetük a férfiaknak sincs, szemöldökük vékony. Hajukat sosem vágják Eine iránti tiszteletből, még a férfiak sem. Eine kitűnő látással ajándékozta meg őket, nem csupán több színt képesek felfogni és megkülönböztetni, de messzebbre is látnak, mint az emberek.

Az elfek életének minden egyes pillanatában ott van Eine. Minden szokásuk, szertartásuk, az életmódjuk is a természet iránti tiszteletet sugallja. Eine adományának tartják a tiant is, ami a mana megfelelője náluk. A tian az elfek számára Eine lehelete, s mint ilyen, rendkívüli módon tisztelik. Úgy gondolják, hogy meg lehet érteni, érzékelni lehet, és meg lehet kérni, hogy cselekedjen akaratunk szerint. A tian az alapja az elfek mágiájának, amely a hétköznapi életbe is befurakszik.

Az elfek sosem építenek házat, nemhogy kőből, de semmilyen anyagból. Tulajdonképpen házat sarjasztanak maguknak, azaz a hely, ahol élnek, mindig él maga is. Elandar fővárosában állítólag csodálatos fapaloták tündökölnek. Mindez azonban csak Linderelre igaz, mert a többi földrészről Eine már eltávozott, és ott az élőlények süketek. Linderelen kívül tehát kevés kivételtől eltekintve az elfek is kénytelenek építkezni.

Az elfek között nincsen hierarchia, ami a társadalmat illeti. Ha egy elf születik, nemcsak a szülei, de a ginn tagjai is üdvözlik, amely lényegében a (tág) család elf megfelelője.

Az értékek nagyon relatívak, ha az elfekről van szó, úgyhogy ami egy elfnek értéktelen ruhadarab, az egy embernek kincset érő selyem lehet, illetve fordítva: egy rózsagyökér szobor jelenthet egy elfnek többet, mint egy aranyhalom. Már ha lenne hivatalos pénzük - de nincs. Ha mégis fizetőeszközzel kívánnak megvenni valamit, borostyánkövet használnak. E gyönyörű sárgás kövekből sok található Hennélinn közelében, de nem olyan gyakoriak Linderel - avagy az emberek szavajárása szerint Elfhon - szigetén, hogy elértéktelenedjenek.

                                             *****.......*****

Druidák

A druidák a kelta vallás papi rendjét alkották az ókorban az Alpoktól északra és a Brit-szigeteken élő kelta társadalmakban, amíg a vallást ki nem szorította a Római Birodalom hite, illetve a kereszténység. A druida szertartások a gallok kultúrájának is részét képezték. A druidák egyszerre voltak papok, döntőbírók, gyógyítók és tudósok.

A druidák több istenben hittek, ugyanakkor az istenek közt tiszteltek bizonyos természeti elemeket is, mint a nap, a hold, a csillagok, tölgyfákat, egyéb növényeket – mint a fagyöngy és a magyal –, ligeteket, hegycsúcsokat, patakokat, tavakat. A tűz több istenség jelképe volt egyszerre és a nappal és a tisztasággal kapcsolták össze.

Történetük

A druidizmus kezdeteiről nagyon szűkösek a források, még azt sem lehet tudni, hogy a vaskori La Tène kultúra késői részének mélyreható társadalmi átalakulás szülte, vagy ellenkezőleg, az ezt megelőző korok bölcsességét és hagyományait volt hivatva megőrizni a változások közepette.

Ebből a tudásból nagyon keveset közvetítenek számunkra a források. A druida bölcsesség nagy mennyiségű, fejből megtanult versben öröklődött: bizonyos források szerint ezek elsajátításához 20 évre volt szükség. Híres druida tanítóközpont volt a wales-i Anglesey (Ynys Môn) varázserejűnek tartott tavainál, ahová messze földről, Európa különböző részeibőlérkeztek a druidák, de arról nem maradt fenn forrás, mit tanítottak itt. A szájhagyomány útján őrzött druida szent énekekből, imaformulákból, varázsversekből még fordításban sem maradt fenn egy sem és a hozzájuk kapcsolt legendák is mind csak római és keresztény interpretációk.

A név eredete

A The American Heritage Dictionary of the English Language szótár (4. kiadás, 2000) szerint az angol druid szó végső soron a deru vagy dreu- indoeurópai szótőből ered, amelynek jelentése "szilárdnak, keménynek lenni". Ugyanebből a szótőből származik a "fa" jelentésű tree szó, a "bízni" jelentésű trust szó és a "kibírni" jelentésű endure szó stb. az angolban, és hasonló jelentések fejlődtek ki más indoeurópai nyelvekben is, amely nyelvcsaládhoz a proto-kelta nyelv, a latin és a görög nyelv is tartoznak.

A druida jelentésű latin druides és az antik görög szerzők által a keltákkal kapcsolatban említett Δρυίδης szavak a proto-keltában *druwid, druwis, illetve druwids alakban rekonsturálhatók, és a deru + weid indoeurópai szótövekhez vezetnek. A weid szótő jelentése "látni" lehetett, de a jelentéskörhöz tartoztak a "látnok", "bölcsesség", "tudás" is és ezek a jelentések felbukkannak az indoeurópai nyelvek e tőből származó szavaiban.

A görög és latin druides nagyon hasonlít az óír druídecht szóra (kiejtve /'driː.ðʲext/), amiből a "varázslat" jelentésű modern ír Irish draoiocht (kiejtve /'driː.oxt/) szó származik. Ezekkel közös eredetű lehet a welsh nyelv "látnok" jelentésű dryw (/drɨu/) szava is. A modern írben drúa (/'druːə/) jelenti a druidát, ami az óír druí (/druiː/) szóból származik. Ez utóbbiból lett a mai ír "varázsló" jelentésű draoi (/'driː/) és a mai gael nyelv "bájoló" jelentésű druidh (/drij/) és "varázsló" jelentésű draoidh (/drɰːj/) szavai.

Ünnepeik

Naptárukat a nap, a hold és vegetáció ciklusai határozták meg. Régészeti bizonyítékok vannak rá, hogy szertartásokkal ünnepelték a napéjegyenlőséget, illetve az év leghosszabb és legrövidebb napját, illetve a hold és a vegetáció ciklusainak négy más kiemelt napját. Ezek közül az Imbolc (Imbolg) a tavasz érkeztét, a Beltane (Beltain) a tavasz után kiteljesülő életet, a Lughnasadh Lugh napisten hatalmát, Samhain az élők és a holtak világa közti korlát megszűntét jelképezte.

E négy utóbbi ünnep időzítését a telihold jelenléte, illetve a természet ciklikus változásai határozták meg. Imbolg félúton, teliholdkor volt a tavaszi napéjegyenlőség és a téli legrövidebb nap között, Beltane a tavaszi napéjegyenlőség és a nyári leghosszabb nap között, Lughnasad a leghosszabb nyári nap és az őszi napéjegyenlőség, Samhain az őszi napéjegyenlőség és a leghosszabb téli nap között. Az Imbolg elemei megőrződtek a február 2-án tartott amerikai és kanadai mormotanap (Groundhog Day) ünnepben, a Beltané a húsvétban, a Samhainé a Halloween és a mindenszentek ünnepekben.

(forrás: wikipédia)